Szoros barátság

A Sötét Harcművészetek viadalán egy súlyos sebet ejtett rajtam Rihako, a démonkirály.

Egy ideig bírtam szuflával, de sajnos egy időre abba kellett hagynom a párviadalt.

-Valakinek el kéne vinnie innen Yumet! Ismerem őt, és nem fogja megállni, hogy ne lépjen vagy szóljon közbe !!!

-Fogd be a szád!!! –azzal fogtam egy hatalmas legyezőt, és fejbe csaptam Kuwabarát.

Nem mintha maradni akartam volna, de azért kíváncsi voltam,

mennyire  verik laposra Kuwabarát. (hehehe)

-Majd én elviszem!- ajálkozott Kurama.

-Nem, nem… Semmi szükség kísérőre. Oda találok a hotelbe magam is.

-Azt hiszed?- kérdezte gúnyosan Hiei. Nehogy azt hidd, hogy minden akadály nélkül átjuthatsz az erdőn. Nem sűrűn élnéd túl még az elő találkozást sem.

Be kellett látnom igaza van. Nem tehettem mást, el kellett fogadnom Kurama segítségét.

*

-Lassan… nem kell sietni!! Ráérsz.

-Kurama!!!! 1. nem sietek, 2. nem kell megmondanod mit csináljak,

               3. amint felépültem visszameek a párviadalra, szval köszi, hogy

idáig elkísértél. Majd találkozunk.

-Csak nem képzeled, hogy itt hagylak. A vak is látja, h ez a sérülésed nagyon súlyos! Ezt nem szabad elhanyagolni.

-Ugyan… csak egy forró zuhanyra van szükségem, semmi másra.

*

-Baka!!!!

*

-Á…. máris kész vagy?!

Készítettem egy forró teát. Ettől sokkal jobban leszel.

-Köszi.(korty) Hmm….naon finom. Sőt….

-Örülök, h ízlik. Hogy van a sebed?

-Ööö… sztem már gyógyul. Mit szólnál ha vissza mennénk a viadalra?!

-Nem tartom túl jó ötletnek. Tíz perc alatt egy ekkora seb, csak nem gyógyul be.

-Megpróbálsz visszatartani???

-Úgy sem tudnál kimenni az ajtón.

-Fogadjunk!!!?- ekkor felálltam, de mikor tettem egy lépést a fájdalom villámként nyílalt a sebbe. Elvesztettem az egyensúlyomat, ám abban a pillanatban reflexből Kurama utánam kapott.

-Fogadjunk.

A kezünk összekulcsolódott. Bambán pislogtam az ujjainkra.

-Na jó…most már télleg elindulok…

-Amint már montam. Ilyen állapotban nem mehetsz sehova.- intett le Kurama.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Ahogy rám nézett….

-De igen!- erősködtem és elrántottam a kezem. A mozdulat eredményeképpen

mindketten kibillentünk az egyensúlyunkból.

Nagyot estünk. Kurama hirtelen felnézett. A szemei mélyen fürkészték az enyémet. Különös csillogást véltem felfedezni.

-Jól vagy?- kérdezte aggódva.

-És te?

-Azt hiszem, én…- kezdte Kurama, de nem fejezte be. Abban a pillanatban

megfogta a nyakam, magához húzott és megcsókolt.

-Ez meg… Kurama.

A fiú nem válaszolt. Szemrebbenés nélkül újra megcsókolt.

-Nekem jó volt…. és neked?- kérdezte apró mosollyal a száján.

Akkor kapcsoltam. Az egész csak kelepce volt. De a legkülönösebb az volt, h

én is kezdtem vonzódni hozzá.

-Kurama…

-Ne haggy itt egyedül!- suttogta a fülembe azzal a szenvedéllyel, ami a szemében tükröződött.

Felálltunk és összeölelkeztünk. Nem bírtam elviselni a gondolatot, h elengedjem v. h ő  elengedjen. Hatalmas fellobbanást éreztem.

*

A következő percben arra eszméltem, h a hold néz be az ablakon, megvilágítva minden apró mozzanatot.

Kurama a nyakamtól kezdve végig csókolta a testem minden apró porcikáját.

Teljesen egymáshoz simultunk. J Éreztem ahogy a keze lassan lefelé vándorolt.  Ujjaival finoman érintgette forró testemet. Ezzel csak még jobban fokozta az a vágyat bennem, amely akkor kész volt kitörni.

//Már kezdtem azt érezni, h volt vmi abban a teában. De mégsem….//J

Végighúztam az ujjaim a hátán, mintha ismerném minden gyenge pontját.

Csókokkal próbált nyugtatni /vagy felizgatni/, de nem tétováztam…

Az ujjaim rá telepedtek Kurama férfiasságára, és azzal a ritmusos mozdulattal kezdtem fokozni az izgalmakat.

Ő sem vesztegette az időt…. ahogy én, úgy ő is pörgette az ujjait testem legmélyén. Hirtelen előre nyomult, és mohon megcsókolt.

-Az ajka forró…. örülten forró!!!!

Majd végig csorgatta a nyálát a testemen. Lejjebb húzott, és a következő pillanatban zihálva hátra vetettem a fejem, eszményi hangok kíséretében.

A nyelve folyamatosan pörgött, míg én próbáltam kapaszkodni vmibe. Egy idő után már nem bírtam tovább, és kieresztettem a magamban tartott érzelmeket.

Kurama természetesen élvezte.

Nem tudtam ellenállni, h újra meg ne csókoljam…

/De ezzel még nincs vége… J/

Felültetett, és a nyakamat csókolgatva finoman belém hatolt.

Teljesen elvesztettük az eszünket. A könnyeimtől szinte minden homályos volt.

Kurama finoman lenyalta a könnyeimet, és szorosan átkarolt.

Egyre több örömöt találtunk egymás mozdulataiban, halk lélegzetünkben,

nyögdécseléseinkben.

Mindketten felülmúltuk vágyainknak.

A következő percben egymás kezét megszorítva az angyalok közé emelkedtünk.

Egyszerre ereszkedtünk vissza a gyönyörök világából a holdsütötte ágyba,

a másik karjainak ölelő és gyengéd puhasága közé.

Elkeztem nyalogatni & harapdálni Kurama fülét, bíztatás képp.

*

Mikor reggel felkeltem, Kurama egyik keze szorosan átkarolt, míg ő mélyen aludt. Lassan leszedtem magamról, és gyorsan elindultam, hátha még odaérek a párviadal végére.

-Te meg hová készülsz?

-A tegnap este nem történt közöttünk, rendben!?

-Csak nincs bűntudatod?- kérdezte szemrehányóan.

-De…..csak is…!- mielőt befejezhettem volna hátulról közelített, visszarántott és szenvedélyesen megcsókolt.

-Komolyan beszéltem….

-Azt hiszed én nem?!

-Csak nem Ashitaka miatt?

-Baka!!! /nevetve/

Még egy utolsó csók elment, és otthagytam egyetlen védőangyalom…

A hotel szoba ablakára visszanézve, azt gondoltam magamban:

„Már alig várom a következő súlyos sérűlésem!!!”

Vége J