Egy kis kitérő

*

Koenma egy nap naon megunta az íróasztala mögött való üldögélést.

-Bejelentésem van…. elmegyek, és körülnézek a túlvilágon, hátha találok vmi érdekeset.

-Értem Koenma-sama….majd jelentem az édes apjának.- válaszolta a Koenma titkárnője.

Koenma elöltötte emberi alakját, és elindult.

Órák teltek el, mire Koenma úgy találta, h minden rendben, amikor ismerős hangot hallott.

-Szóval itt vagy… Koenma.

Hirtelen felnézett, és Kuramát látta a Youko formájában.

-Kurama….hogy kerülsz te ide...és mért ebben a formában?- kérdezte megrökönyödve.

Kurama vhogy másként tekintett most Koenmára, mintha most nem tanácsért jött volna v. magyarázatért.

-Elmentem a Reikai-ba, h lássalak. De mivel sem téged sem más nem volt a segítségemre, így vissza jöttem ide. Nem gondolta, h pont itt fogunk találkozni. /aha…persze/

Kurama egy könnyed mozdulattal leugrott a faágról, és Koenma előtt ért földet.

-Kerestél??? Hmmm…

-Feltételezem te tood, h ki áll a legutóbbi ügy mögött.

-Hm…miből gondolod, h bármit is took erről?

-Hey, várj…

-Nem toom mire gondolsz, de ismerlek annyira, h kivárd, h a dolgok ne forduljanak rosszabbra.

Kurama komoly gondolkodóba esett.

-Tudom…

Koenmát naon meglepte,h Kurama ilyen egyszerűen veszi a dolgokat. Koenma beszélni szeretett volna vele, de amint tett egy lépést, hasra esett…

-Ouuuu….

-Kissé ügyetlen vagy…!!!- tette hozzá Kurama.

-Ööö…csak… a testem kicsit szokatlan. Sokszor úgy érzem, ebben a testben több fájdalmat érzek, mint az eredeti alakomban. De ez csak azért van, mert nem használom olyan sűrűn ezt a testet, de valójában nincs is rá szükségem.

Kurama szemében egy furcsa fény csillant, de vmi mást is kezdett érezni Koenma-san iránt.

-Koenma….igaz az, h akár meddig is élsz, a tested mindig egy gyermeket fog tükrözni?

Nem tood milyen isteni csoda az ember??

Kurama szavai mélyen megérintették Koenmát. Az ideiglenes alakját akármikor felöltheti, de Kuramának igaza van. Bármeddig is él, a teste nem változik meg soha. Egy ideig néma csend honolt.

-Sajnálom…nem akartalak gondolkodtatóba ejteni. Had engeszteljelek ki…

Kurama a lesütött szemű Koenma elé hajolt, és mélyen a szemébe nézett.

Résnyire kinyitotta a száját, és közeledett Koenma ajkai felé.

Kurama csak a „cumin” keresztül tudott hozzá jutni az ajkaihoz.

-Ku…Kurama?- hebegte a fogaival szorosan tartva egyetlen kincsét.

Kurama finoman megcsókolta Koenmát. J

Óvatosan ízlelgette az férfi száját, de nem telt bele sok idő, h elérje valódi célját. Kurama teljesen összezavarta Koenmát, és észrevétlenül kiemelte a cumiját.

-Meg van…- nevetett diadalmasan.

-Azt ne….az a különleges cumim….

-Na ne mond….-gúnyolódott Kurama, majd elfordult, és távozni készült.

-Követelem, h azonnal add vissza!!!

-Jól van, jól van, nyugodj már meg…..De kaphatsz helyette mást…-Kurama hangja szinte simogatta Koenma füleit.

-Hunh? Miről bészélsz…várj egy percet, én nem….mit akarsz???

Kurama nem tétovázott tovább. Azonnal leteperte Koenmát, és a kimonója alatt kutakodott.

Koenma nem jutott szóhoz.

-Hey,…ah…E…elég…

-Idáig várnod kellett erre az alkalomra, de most már eljött ez a pillanat is.

Koenma akárhogy is próbálta, nem toott kiszabadulni Kurama karmai közül.

-Nincs szükségem….erre….Engedj el….Kérlek engedj el….

De Kuramát sehogy sem hatották meg Koenma jajveszékelő szavai.

-YOUKO!!!!!! ELÉG VOLT….

Kurama megkönyörült a szerencsétlen Koenmán.

-Rendben van….akkor csak az ujjaimat fogom használni….Koenma-sama.

Koenma az élvezettől hátra vetette a fejét. Kurama finoman csókolgatta Koenma mellbimbóit, majd alább vándorolt a hasfalához. Koenmát szinte megbénította Kurama nyugodtsága.

Mint jég a tűzben. Akár hogy erőlködött, Kurama annál inkább kívánta megismerni belülről.

*

Mikor Koenma magához tért nem látta sehol Kuramát. Ideje lett volna visszatérnie a Reikai-ba.

-Szval csak játszani akartál velem….Te…te kis…

Bármilyen meglepő volt, Koenma a harag mellett boldogságot és felszabadultságot érzett…és ezen kívül még mást is…de ezt csak tőle tudhatjuk meg.

VégeJ