Barátok

*

Emlékezzünk csak vissza, amikor Kurama legyőzte Touyát, sajnálatos módon önmagát feláldozva.

Ugye bár, mikor ez sikerült neki, az utána következő harcos tovább akart küzdeni Kuramával, de szerencsére ezt Yusuke kis híján megakadályozta.

Felsegítette Kuramát, és a csarnok oldalához vitte. De nem ment el azonnal.

Míg Kurama eszméletlen volt kihasználta asz alkalmat, és megcsókolta.

Természetesen senki nem vett észre semmit. Legalább is szte. J

*

Yusuke sikeresen legyőzte ellenfelét, és a többiek is. A harcok után azonnal a hotelbe vitték Kuramát, ahol ellátták a sebeit. Mindenki kint várt a szobán kívül, majd behívták őket.

-Némi nyugalomra lesz most szüksége. Egy ideig ne zavarják.- kérte a nővérke a fiúkat.

-De kisasszony!- fordult fel Kuwabara.-Ön is tudja, most egy párviadal közepén tartunk! És most azt kéri tőlünk, h hagyjuk békén…Kurama, azonnal gyógyulj meg, v. különben…

BUMM!!!

-Fogd már be a szád!- ütötte le Hiei Kuwabarát.

-Mit merészelsz te kis nyavajás!?- fortyant fel Kuwabara.

Yusuke szóhoz se tudott jutni. Valóban van valami, amit Kuwabara mondott.

Kurama igen fontos szerepet játszik a csapatban. Nincs arra idő, h hagyják pihenni, de az egészsége érdekében ez elkerülhetetlen volt.

-Nyugodjanak meg! Csak pár óráról van szó.- nyugtatta a zaj brigádot a nővér.

-Jah!...akkor mindegy. Menjünk, és hagyjuk őt, had pihenje ki magát.- szólalt meg végül Kuwabara, és kivezette a csapatot a szobából.

*

Mikor kiment mindenki, Kurama óvatosan fölkelt, és gondolkodóba esett. Az viszont nem nehéz kitalálni, h miről.

„Miért csinálta ezt? Miért csókolt meg? Lehet, h érez vmit irántam? De hiszen ő Keikot szereti. Lehetetlennek tartom ezt az elképzelést. Bár…nem is toom.”

Felkelt az ágyról, és kinézett az ablakon. Az idő csodálatos volt, és már ő is sokkal jobban érezte magát. Azon járt az esze, h milyen remekül küzdöttek a srácok.

-Szép volt fiúk!

Majd minden gondolata elszállt, ahogy megpillantotta Kuwabarát és Botant, amint kettesben sétálgatnak az erdő felé. Majd később Yusuke is színre lépett.

-Huh…Yusuke?

Kurama minden mozdulatát figyelte Yusukénak. A srác az erdőn túli mezőre igyekezett. /jelzem egyedül/

Kurama mindenre magyarázatot várt, ezért összekapta magát, és elindult.

Nem kellett ahhoz nyomozónak lennie, h megtalálja Yusukét. Erősen lehetett érezni az auráját. Nemsokára meg is pillantotta egy fa tövében.

-Tudom, h itt vagy. Gyere elő…..Kurama!

Kurama előlépett, és azonnal kérdőre vonta Yusukét.

-Láttalak. Nagyszerűen küzdöttél. De magyarázatot várok.

-És pedig…- kérdezte Yusuke nagyképűen.

-Miért csókoltál meg?- förmedt rá idegesen a mosolygó fiúra Kurama.

-Mire volt ez jó? Miért tetted? Azonnal mond meg!

Kuramán látszott, h naon felkavarta ez az ügy.

-Higgadj le Kurama! Nem értem min húzod fel magad. Ez csak egy csók volt, semmi tőbb.-Yusuke.

-Neked csak egy csók volt. És még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.- Kurama.

Yusuke hátat fordított Kuramának, de ő odalépett hozzá, és maga felé fordította.

-Yusuke!!!

Mikor ez megtörtént, Kurama Yusuke szemébe nézett, és naon megszeppent.

Yusuke közelebb lépett Kuramához, de az 3 lépést tett hátra. Kurama hírtelen elesett, és a sérült karjára érkezett. Ekkor felnézett, és maga előtt látta Yusukét, de ő maga mozdulni se tudott. Yusuke lehajolt, h felsegítse barátját.

-Jobban is vigyázhatnál magadra. Most sérültél meg. Gondolhatnál magadra,….és rám is. Aggódtam érted.- Yusuke.

Yusuke Kurama lába közé helyezte az egyik térdét, és megfogta a karját.

-Yusuke…

Yusuke magához rántotta Kurama karját, és finoman megcsókolta. Kurama lehunyta a szemét.

-Kurama….

Yusuke a fiú arcát simogatta, és közben lefejtette a felső részét. Yusuke apró csókokkal borította el Kurama minden egyes porcikáját, a gyenge pontjai után vadászva.

Kurama, míg behunyva tartotta a szemeit, az egészet elképzelte magában /képekben/.

Yusuke lefektette Kuramát, és az ujjaival simogatta Kurama izmos mellkasát, amitől Kurama verejtékezni kezdett.

A srác végre kinyitotta a szemét, és felült, h újra érezze Yusuke mézédes ajkait.

Yusuke egy kicsit meglepődött, tudta, h amit érez az most már kölcsönös. Ha bele vesszük, h Kurama közeledett hozzá először, de nem pont így.

Yusuke megpróbált óvatosan közeledni a sráchoz.

De Kurama megnyugtatta, h most már minden rendben van vele.

Yusuke finoman csókolgatta Kurama hasfalát, egyre lejjebb araszolva.

-Haa…ahhh- Kurama.

Kurama és Yusuke körül megszűnt minden. Olyan volt mintha csak egymásnak élnének, és ezt nem csak ez a pillanat hozta.

Yusuke mindent bele adott, h lenyűgözze Kuramát.

A hátához ment, és végig csókolta a nyakát, végig folyatva a nyálát rajta.

Majd Yusuke finoman cirógatta az ujjaival Kurama férfiasságát, míg ő a nyakát simogatta. Ekkor Yusuke felfordult, és leteperte Kuramát.

Eleinte csak nézték egymást, de Yusuke ismét átvette a domináns szerepet.

Az ujjai gyors tempóban dolgoztak Kurama férfiasságán, majd a szájába vette, és addig folytatta, amíg nem látott jelentős változást Kuramán.

Kurama az öklét harapdálta, és a füvet tépte.

-Ahh…Yusuke…ne hagyd abba kérlek….ahh…!

Ekkor Yusuke maga felé húzta Kuramát, és beléhatolt.

-Ahhh….

Yusuke először gyors tempóban hatolt egyre mélyebbre, csak aztán hagyott alább.

-Yusuke….elég….még nem akarom.- kérte Kurama Yusukét, és most ő volt soron.

Kurama a szájába vette Yusuke férfiasságát, és vadul szívni kezdte.

-Áááá!- sikította Yusuke, miközben ugyan úgy járt el, mint Kurama. Az élvezettől lángoló srác már nem igazán tudta visszatartani az érzelmeit. Valahogy le kellett vezetnie. Ezért inkább megkérte Kuramát, h üljön az ölébe, vele szembe.

Kurama természetesen nem tagadta meg a felkérést. Yusuke a fiú férfiasságát szorongatta, és ahogy a hímvesszeje Kuramában dolgozott, úgy járt a keze is.

-Ahh….Yusuke….ez..ahhhh!!!!

Yusuke ekkor felült, és csókokat lehelt Kurama ajkaira. Kurama a vállába kapaszkodott.

Majd ismét lefektette Kuramát, fölé hajolt, és így ment tovább. Ezt a sorozatos pózváltást Kurama már nem bírta. Yusuke, ahogy csak tudott begyorsított, és lefogta Kurama lábait, h véletlenül se mozduljon. Elnézvén Kurama pirosló arcát, Yusuke egyre jobban kívánta őt.

--Ahhhhhh!!!!!!!!!

Hírtelen mindketten hátra vetették a fejüket, és eljutottak a régóta áhított Paradise-ba.

*

Kimerülten, de elégedetten borultak egymás karjaiba.

Yusuke ismét megcsókolta Kuramát, de ahogy visszahajolt, és menni készült, Kurama visszarántotta, és ő is viszonozta.

Nem telt bele sok idő, és máris felöltöztek. Ekkor ismerős hangot hallottak, és Kurama eljátszotta a nagy sérültet.

-Uram isten, Urameshi! Mi a fene történt itt???- kérdezte aggódva Kuwabara.

-Haa…Kurama kijött levegőzni, és megtámadta egy szörny.- füllentett Yusuke.

-Ohh…és te meg érezted, h hol van, és segítettél rajta.- adta a hülyét Kuwabara.

-Pontosan. Nahát Kuwabara. Te még nálam is okosabb vagy.- nevetett magában Yusuke.

-Kössz szépen. Barom!- mérgelődött Kuwabara.

-Köszönöm Yusuke a segítséget. Megmentettél.- tette hozzá ártatlanul Kurama.

Majd elindultak a hotel felé, de Kurama és Yusuke szerencséjére senki nem jött rá mi is történt azon a „barátságos délutánon”.

VégeJ